A tűzoltó készülékek oltóanyagai

A tűzoltó készülékek Magyarországon – a halonnal oltó készülékek (ózonréteg károsító hatás miatti) forgalomból történő kivonását követően – négyféle oltóanyaggal kerülnek forgalomba.

A teljesség kedvéért az ismertetők között megtalálhatók a halonnal oltók is. Az ilyen töltetű készülékeket azonban a 310/2008. (XII. 20.) Korm. rendelet előírásai alapján, 2004. május 1-ét követően, kizárólag a jogszabályban meghatározott eljárószervezet engedélye alapján, és csak az ún. kritikus alkalmazási területeken (pl. repülőgépeken, vagy a Magyar Honvédség tulajdonában lévő eszközökön) tarthatók készenlétben.

 

Az oltóanyagra vonatkozó információkra történő ugráshoz kattintson a képre!

Por Szén-dioxid Halon Víz Hab
Porral oltók Szén-dioxiddal oltók Halonnal oltó Vízzel oltók Habbal oltók

 

 

Por

A porral oltók a tűzoltó készülékek hazánkban leginkább elterjedt csoportját alkotják. Jelenleg a porok – főleg az ún. ABC változatuk – a leghatékonyabbak az oltóanyagok között. Főleg lángmegszüntető hatásuk kiváló. Emiatt az oltás során nem az égő anyag felületére, hanem a lángzónába kell juttatni az oltóport.

Az oltóporoknak jelenleg három nagy családját különböztethetjük meg:

A tüzek osztályozásáról bővebb információ a Tűzosztályok című lapon olvasható.

Valószínűleg kevesen tudják, hogy az első porral oltó készülékek megalkotója magyar volt. Az ezzel kapcsolatos részletek az Érdekesség lapon olvashatók.

 

BC-porok

A BC-poroknak, amelyek már közel 90 éve vannak jelen a hazai tűzoltó készülék piacon, fő hatóanyaga a különböző adalékokkal ellátott szódabikarbóna (NaHCO3). Két fő típusa az ANTIPYRO-100 és az ANTIPYRO-200, amelyek között teljesítményben jelentkező különbség mutatkozik az újabb, 200-as javára.

Mint az a porok összefoglaló nevéből is kiderül, ezek a porok a B és C tűzosztályú tüzek, vagyis az éghető folyadékok és gázok tüzeinek oltására használhatók.

 

ABC-porok

Az ABC-porok a halon oltóanyagok, sztratoszférikus ózonréteg károsító hatása miatti kiváltására irányuló kutatásoknak köszönhetik a létüket. Ezen oltóporok fő hatóanyaga az ammónium-szulfát és ammónium-foszfát.

A nevükből is kikövetkezhetően ezek a porok, kiváló hűtőhatásuk miatt (amely a BC-porokra nem volt jellemző), már a lánggal, izzással és parázslással égő szilárd anyagok tüzét is kiválóan oltják. Ráadásul, amellett, hogy a legtöbb féle (A, B és C) tűzosztályú tűz oltására alkalmasak, ezek az oltóporok a ma létező oltóanyagok közül a legnagyobb oltásteljesítményűek is.

Néhány hazai forgalomban lévő ABC-por neve a teljesség igénye nélkül:

EURO-TROXIN GLORIA GLUTEX ROLEX 40 és 80
FAVORIT 111 ISOCONP 50 és 80 ROLIT 40 és 80
FAVORIT TERTIA NEUTREX ABC 70 TL PP '92
FUREX ABC 40 NIECOR 2 ABC TOTALITE FE-40
GLORIA ADEX PULVEX ABC EURO TROPOLAR FORTE

 

D-porok

A vegyiparban jelentkező különleges tűzoltási igényeknek köszönhetik létüket a különböző éghető fémek és fémötvözetek tüzeinek (D tűzosztályú tüzek) oltására alkalmas D-porok.

Ezen oltóporok hatóanyaguk szerint nagyon változatos képet mutatnak. Ez a változatosság annak a következménye, hogy a különböző D-porok különböző éghető fémek tüzeinek oltására kerültek kidolgozásra. Ebből is következően ezek a porok nem általános hatásúak. A legtöbb esetben csak az éghető fémek bizonyos csoportjának oltására alkalmazhatók, és az egyéb tűzosztályú tüzek oltására való megfelelőségük is jelentősen eltér.

Néhány hazánkban forgalomban lévő D-oltópor típus: PULVEX 7000 D, META-TROXIN D.


 

 

Szén-dioxid

A szén-dioxid (CO2) színtelen, szagtalan, enyhén savanykás ízű gáz. A levegőnek kb. 0,04%-át alkotja. Sokan helytelenül szénsavnak nevezik, valószínűleg azért, mert a szénsav (H2CO3) a szén-dioxid és a víz kémiai egyesülésekor keletkezik.

A szén-dioxidot tűzoltási célokra az 1920-as évek közepétől alkalmazzák, tűzoltó készülékekbe azonban csak jóval később jelent meg. Pedig a szén-dioxid palackban jól tárolható, mert 20 °C-on 60 bar közeli nyomáson cseppfolyósodik, s így kis térfogatú palackokban is viszonylag nagy mennyiségű gáz tárolható.

Ha a folyadék halmazállapotban tartott oltóanyagot a készülékből kiengedjük, az a környezettől történő jelentős hőelvonás mellett alakul át gázzá. (A palackból kilépő gáz -79 °C hőmérsékletű, s így közvetlen érintése, testfelületre jutása veszélyes!) Érdekesség, hogy a szabadba jutó szén-dioxid előbb megfagy, majd az anyag a szilárd halmazállapotból átmenet (megolvadás) nélkül gázzá alakul át (szublimál).

A szén-dioxid oltóhatása azon alapul, hogy – lévén nagyobb sűrűségű (nehezebb), mint a levegő – kiszorítja az égéshez szükséges oxigént a tűztérből, s ezáltal az égési folyamat megszűnik. Ez a hatás természetesen csak akkor lehet tökéletes, ha a tűz zárt térben van. Ellenkező esetben a légmozgás megakadályozza a tűztérben való megfelelő szén-dioxid koncentrátum kialakulását.

Bár a szén-dioxid is B és C tűzosztályú tüzek oltására alkalmas, oltóhatása sokkal kisebb, mint a tűzoltó készülékekben használt többi oltóanyagé. Ráadásul zárt térben óvatosan kell használni, mert az oxigén kiszorításával fulladást is előidézhet (gondoljunk csak az évről évre nagy számban bekövetkező mustgáz balesetekre!), hiszen már 5-6%-os szén-dioxid koncentráció is öntudatvesztést okozhat, 25-30% pedig már halálos is lehet.

A szén-dioxiddal oltó tűzoltó készülékek gázpalacknak minősülnek, ezért rájuk a gázpalackokra vonatkozó szigorú jogszabályokat is alkalmazni kell. (Az ilyen készülékek nyomáspróbáját nem végezheti, csak megfelelő jogosítványokkal rendelkező kazánbiztos.)

Régebben kizárólag acél palackos szén-dioxiddal oltók voltak forgalomban, ma már alumínium palackos, s ezáltal az össztömeget tekintve valamivel könnyebb készülék is van a hazai kínálatban.


 

 

Halon

Az 1990-es évek eléjéig hazánkban a halonnal oltók voltak a porral oltók után a legelterjedtebb tűzoltó készülékek.

Halonnak, vagy más néven halogénezett szénhidrogéneknek azokat szénhidrogén változatokat nevezzük, amelyekben a szénatomokhoz kapcsolódó hidrogénatomokat halogénelemekkel (sorrendben: fluor, klór, bróm) helyettesítik. A tűzoltó készülékekben alkalmazott Halon 1211-ben az egy szénatomos metánban a hidrogén helyett két fluor-, egy klór- és egy brómatomot találunk.

Ez az oltóanyag is a B és C tűzosztályú tüzek oltására alkalmas.

Ami a halonok oltásteljesítményét illeti, az a hagyományos (pl. ANTIPYRO-100) oltóporokéval vetekszik, viszont a velük végzett oltást követően semmiféle szennyeződés nem marad vissza. Ezért elsősorban az érzékeny híradás- és számítástechnikai, elektronikai gépek, berendezések környezetében alkalmazták/alkalmazzák őket szívesen.

Emellett azonban ma már köztudott, hogy ez az oltóanyag is felelős a sztratoszférikus ózonréteg ritkulásáért, ezért a legtöbb helyen kötelezően ki kellett őket vonni a forgalomból. A kivonás szabályait és ütemét a 310/2008. (XII. 20.) Korm. rendelet tartalmazza.

Sajnos a korábban Magyarországon is kapható kevésbé káros halon oltóanyagok (Halotron I. és NAF P-III) sem teljesen hatástalanok az ózonrétegre. Csak ózonkárosító potenciáljuk az elsőként meghúzott határ alatt volt. A vonatkozó szabályozás szigorítása mára ezeket az oltóanyagokat is elérte. (A részleteket lásd a 310/2008. (XII. 20.) Korm. rendeletben.)


 

 

Víz

A tűzoltó anyagok közül a víz a legrégebben és leggyakrabban használt oltóanyag. Bár a víz kizárólag csak az A tűzosztályú tüzek oltására alkalmas, majdnem mindenhol történő rendelkezésre állása, olcsósága és kiváló oltóhatása miatt – bár ez elsősorban nem a tűzoltó készülékekre értendő – a legnépszerűbb oltóanyag.

A víz oltóhatása a párolgáshőn alapul. A víz a tűztérbe való bejutáskor ugyanis felmelegszik és a forrási hőmérséklet eléréséig kilogrammonként kb. 335 kJ hőmennyiséget von el a környezetétől, elsősorban az éghető anyagtól. A forrási hőmérsékletre felhevített és ezen a hőmérsékleten elpárolgó víz viszont már több, mint 2600 kJ/kg hőmennyiség elvonásáról gondoskodik.

A víz készülékekben való alkalmazása ellen szól, hogy ez a töltet érzékeny a fagyra. Ezért, ha ilyen töltetű tűzoltó készüléket szeretnénk szabadtéren alkalmazni, csakis a fagyálló adalékkal ellátott változat jöhet szóba, amely azonban némi többlet költséget és – bár nem minden esetben – oltásteljesítmény csökkenést jelenthet.

A vízzel oltó tűzoltó készülékek tartályának belső felületét, a korrózió megakadályozása érdekében általában műanyag bevonattal látják el.


 

 

Hab

Az oltóhabok habképzőanyag, víz és levegő keverékéből általában habképző fúvóka segítségével létrehozott oltóanyag.

A habbal oltó tűzoltó készülékek A és B tűzosztályú tüzek oltására alkalmazhatók. A hab oltóhatása azon alapul, hogy az égő anyag felületére juttatott, azt teljesen lefedő habréteg megakadályozza a levegő oxigénjének és az éghető anyagnak a közvetlen érintkezését.

A habképző anyagok és a bekevert habok általános tulajdonsága, hogy acéllal (pl. a tartály falával) érintkezve tönkremennek. Ezért a habbal oltók tartályának belső felületét is műanyag bevonattal készítik. Ugyanezen okból hódítanak tért napjainkban azok a palackos hajtóanyagú habbal oltók, amelyekben a habképző anyag egy fóliával lezárt patronban van, s csak az üzembehelyezékor felszakadó fólia teszi lehetővé az anyag vízzel való keveredését.

A hazai tűzoltó készülékekben több féle oltóhabot is találhatunk. A leggyakoribbak ezek közül a LIGHT WATER szintetikus habképző anyag változatai, de a következő anyagok is jelen vannak a készülékekben:

MOUSSOL APS F15 PYROCOOL AR STHAMEX AFFF
POLIFILM K PYROCOOL B1 TOWALEX

A habbal oltók különleges kategóriáját képviselik/képviselték a következő tűzoltó készülék típusok:

Valid HTML5  Valid CSS3  Adobe Flash Player letöltése  Adobe Reader letöltése  Nyomtatható verzió
A TKJ Kft. elérhetőségei E-mail küldése